Az újranyitás következő lépésével olyan helyzetbe kerültünk, ahol elvi és gyakorlati vonatkozásban is sérülnek olyan alapelveink, mint a szabadság. A szabadság definíciójában közkeletű félreértés tartja magát makacsul, és talán ez okozza azt, hogy kevésbé vesszük észre mi történik.
A közkeletű félreértés szerint:
„Szabadság az, amikor azt tehetem, amit szeretnék”.
Ez a szabadságdefiníció azonban nem pontos.
A szabadság pontos definíciója szerint:
„Szabadság az, ha nem kell megtennem, amit nem szeretnék”
A két definíciót egy világ választja el egymástól, és ha ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk az újranyitás következő lépésének vonatkozó rendeleteit melyek a Magyar Közlönyben is megjelentek, akkor észre vehetjük, hogy az állam képviselői, jogi eszközöket alkalmazva, a jutalmazás és büntetés ideáját felhasználva szorítanak keretek közé.
Súlyos kérdéseket vet fel ez a szankcionáló, vagy ha úgy tetszik ez a jutalmazó jogi intézkedés sorozat. A szabadság csorbításán túl, elveszi az önálló vélemény kialakításának lehetőségét is. Ez pedig elvezet az érdemi vita, a párbeszéd, a szakmai érvek megszűnéséhez, így hiteles forrás és tények hiányban csupán a vélemények vitája marad. Vélemények alapján pedig csupán érzelmi döntést lehet hozni.
Ma szinte esélyünk sincs kilépni a vélemények világából, megismerni a tényeket, ütköztetni álláspontunkat majd ennek megfelelően kialakítani álláspontunkat, megfelelő fórum és érdemi vitapartnerek hiányában. Ez a demokrácia alulműködésére utal, mely sok véleménnyel szemben nem csak az államhatalom hibája.
Végezetül ki kell mondani, hogy az állam képviselőinek jószándékát nem vitathatjuk el, miszerint tudásuk legjavát felhasználva mindent megtesznek a járvány megfékezése érdekében, de az alkalmazott módszerek igen is vitathatók ebben a formában. Ezek ugyanis alapjaiban sértik, és hátrányosan különböztetik az egyéni döntést, ezáltál a szabadság eszméjét.
Szép dolog a SZABADSÁG, és minden ember szabad akar lenni! Minden ember „szabadnak születik”! De milyen szabadság az, ha egy ember éppen a szabadságra hivatkozva életveszélybe sodorja egy másik ember (emberek) életét? Miközben megvan a lehetősége, ezt elkerülni! Aki nem önzően akar szabad lenni, az figyelembe veszi embertársai érdekeit is! Ha önként lemond egy pici szabadságról, akkor nem sérül a „szent szabadság”!