Megkaptam. Mármint az első adag Covid-vakcinát. Azt gondoltam, megosztom a tapasztalataimat, hátha segítek eldönteni a kérdést a kétkedőknek.
Egyelőre semmi bajom. Mintha mi sem történt volna, nem éreztem semmi extrát. Nem fájt, nem csípett, nem zsibbadt, nem égett. Azt gondolom, semmilyen negatív tapasztalatom nincs. A beadás körülményei érdekesek voltak.
Olyan RENDBEN ment minden.
Olyan gördülékeny, segítőkész, mindenki-teszi-a-dolgát stílusban. A magyar egészségügyben eddig ilyet nemigen tapasztaltam. Egyszer voltam egy bécsi kórház ambulanciáján, az volt ilyen szervezett.
Amikor odaértem, rögtön tudatosult bennem, hogy hová kell menni. Katonai mentőautó és egyenruhás katonák álltak az ajtóknál, vigyáztak a rendre. El sem lehetett volna téveszteni. Nagy transzparenseken ki volt írva: OLTÓPONT. Mosolygós katonalány üdvözölt, kedves volt és segítőkész. Mondta, merre kell mennem, és ez egyébként is jellemző volt az egész procedúrára. Mindig mondták, mi a következő lépés. Beléptem az épületbe, elirányítottak a kézfertőtlenítőhöz, majd lázmérésre. Ezután a kapott SMS-nek megfelelő sorszámú oltóponti adminisztrációhoz kísértek. Elkérték a beleegyező nyilatkozatomat, az alapján megkeresett a hölgy (ő már a negyedik segítő, akivel kapcsolatba kerültem!) a listájában, majd végig kérdezte a nyilatkozatban szereplő válaszaimat még egyszer (ez is jellemző volt, utána még kétszer megkérdezték). Nem vagyok-e beteg, volt-e lázam, van-e krónikus betegségem stb. Mivel én előre kitöltve vittem a beleegyező nyilatkozatot, ez is gördülékeny és gyors volt. Kaptam egy újabb papírt, amivel egy következő segítő a következő adminisztrációs pulthoz kísért(!). Ott újra kikerestek a listából, újra végig mentünk a kérdéseken, majd elmondták, hogy a vakcina beadása után hol kell várakoznom, és hol tudok majd távozni. (Spoilerezem, nem arra, ahol be kellett jönni, hanem a kórház másik végén.) Kaptam még egy kis kártyaszerű papírost, ami már hivatalosnak tűnik, ezen van rajta az oltás időpontja, és a következő adag időpontja. Elmondták, hogy mikor, tehát melyik nap, hány órára kell visszajönnöm ugyanide a másodikért. Ezután elkísértek a rendelő ajtajához. Néhány perc várakozás után szólítottak, odabent újabb adatfelvétel, a kérdéslista még egyszer, és már belém is döfték a Pfizert. A doktornő profi volt, rutinosan járt a keze. Megköszöntem, kimentem várakozni. Negyed óra ücsörgés (ennyit kértek) után néhány perc múlva az autóban ültem, és jöttem haza.
Ennyi. Gyors, profi, szervezett, nyugati színvonalú. Ezúton szeretném megköszönni az egészségügy dolgozóinak és a honvédség katonáinak a közreműködését, kedvességét. Én ugyan egy pillanatig sem tartottam az egésztől, de ha féltem volna, vagy kétségeim lettek volna, biztos lennék benne, hogy jó kezekben vagyok.
Amennyiben változik az állapotom, frissíteni fogom a cikket. Most azonban azt gondolom, hogy ne féljünk, hanem regisztráljunk és olttassuk be magunkat. Ez az egyetlen út kilábalni ebből a káoszból.