Ha megkérdezném, kit (kiket) tartanának az emberiség legnagyobb bűnözőinek, vélhetőleg a legtöbben Sztálint, Hitlert vagy más diktátorokat mondanának, s alighanem csak igen kevesen említenék Victor Regnault, Charles Goodyear, Fritz Klatte vagy Hermann Staudinger nevét, akik a műanyagot szabadították rá a világra (Utóbbi ezért Nobel-díjat is kapott). Kik is ők? Szerintem a címben benne van a válasz, egyébként meg – mások mellett – a műanyagok kifejlesztői. A műanyag már szinte megkerülhetetlen része az életünknek, egyben az emberi civilizáció kipusztulásának biztos jelensége. Felelős tudósok kb. 200 évet adnak még az emberiségnek, ami az egyén szintjén hosszú idő, a történelemben viszont szinte semmi. Szembesüljük ezzel: 2-300 év múlva az emberi civilizáció elpusztul, elsősorban a műanyagok miatt.
Hogy már egy legalább Franciaország-nagyságú szemétsziget van az óceánon, az eléggé ismert (talán), a következő tények viszont még inkább elgondolkodtatóak lehetnek:
Ha a műanyaggyártás üteme így folytatódik, 2050-re a műanyag szemét súlya
többet nyom majd a halak súlyánál.
Több mikroműanyag van az óceánokban, mint csillag a Tejúton.
Évente nyolcmillió tonna műanyag kerül az óceánokba.
Percenként egymillió műanyag palack fogy világszerte, és ha így folytatjuk, ez
a szám 2021-re eléri a félmilliárdot. A palackoknak ráadásul csak kevesebb
mint fele kerül újrahasznosításra.
Csak az USA-ban évente százmilliárd műanyag szatyrot használnak:
egymáshoz kötve ennyi zacskó hétszázhetvenháromszor körbeérné a Földet
az Egyenlítő mentén.
Világszerte percenként közel kétmillió tonna egyszer használatos
műanyag szatyor fogy.
Szintén csak az Egyesült Államokra vetítve naponta ötszázmillió műanyag
szívószálat kidobnak. Sorba rakva ez a mennyiség kétszer körbeérné a
Földet.
A műanyagok kilencvenegy százaléka új termék, azaz nem
újrahasznosítottból készül. Mivel többségük nem bomlik le teljesen, ezért
darabjaik több száz, vagy akár több ezer évig fennmaradnak.
1950-es elterjedése óta körülbelül 8,3 milliárd tonna műanyagot gyártottunk
Az évente gyártott műanyag súlya közel megegyezik az emberiség
összsúlyával.
Immár 67 évesen akár mondhatnám azt is, hogy nem érdekel a téma (pár év múlva biztosan csak alulnézetből szemlélhetem majd, esetleg), de vannak itt fiatalok, akik miatt kongatni kell a vészharangot! S szóljon, kongjon a harang, de még akár a csengettyű is csilingeljen, hogy unokáinknak is, dédunokáink számára is még azért legalább úgy-ahogy élhető legyen Földanyánk!
Ruppáner János nyugalmazott tanár
Ez egy véleménycikk. (a szerk.)
