Miért most? Miért volt pont most szükség az amúgy is teljesítő-, és tűrőhatáron lévő, az összeomlás szélén álló magyar egészségügy dolgozóit tovább terhelni, és bizonytalanságba taszítani.
Ők értünk dolgoznak erőn felül, sokszor embertelen körülmények között (a betegekkel együtt).
Támogatásra és megbecsülésre lenne inkább szükségük! Azt érdemelnék!
Az egészségügyi dolgozóknak március 1-ig alá kell írni az új szerződést, amit néhányan közülük talán még ma sem láttak.
Az egészségügyi szolgálati jogviszony napokon belül hatályba lép, azonban még az utolsó pillanatokban is kormányrendeletek és az Országos Kórházi Főigazgatóság utasításai módosítják a szerződés feltételeit.
A szerződéseket sokan még mindig nem kapták meg, vagy megkapták, de az vagy hibás, vagy egyszerűen csak egy biankó szerződés, amely utólag több pontjában is módosítható a munkáltató által.
A változás lényege, hogy a közalkalmazotti jogviszony egészségügyi szolgálati jogviszonnyá alakul át.
A bér emelésének ígérete mellett számos olyan körülmény is változik, amely sok esetben hátrányosabb helyzetbe sodorja az egészségügyben dolgozókat, és végül a több-ből kevesebb lesz.
Szegeden közel háromszáz orvos nem akarja aláírni a szerződését a szegedi klinikákon, erről levelet is írtak Lengyel Csabának, a Szegedi Tudományegyetem Szent Györgyi Albert Klinikai Központ vezetőjének. A szegedi orvosok hétfőn és kedden kapták meg a szerződések tervezetét, a legfőbb kifogás az: a szerződések nem tartalmazzák az alapilletményen felüli pótlékokat és bérkiegészítéseket.
A korábbi hírek szerint Debrecenben, Nyíregyházán, Szombathelyen, és az ország számos kórházában is felháborodással fogadják a kormány meggondolatlan, kidolgozatlan intézkedését.
Az ügyeleti tevékenységek kérdéseben az OKFŐ (Országos Kórházi Főigazgatóság) három hónapos munkaidőkeret megállapítását javasolja a munkaszerződésekben. Ez pedig széles játékteret ad a munkáltatók számára, lehetőséget nyújt a túlmunkák, az önként vállalt túlmunka kreatív értelmezésére. Pláne azzal a ténnyel kiegészítve, hogy a ledolgozott ügyeleti idő után másnap a pihenőnapon nem jár a 8 munkaóra ellentételezése.
Tehát, ha valaki vasárnap reggel 8 órakor bemegy a munkahelyére ügyelni, akkor arra a 24 órára, amit bent tölt munkával, a családjától távol, munkabérének a 90 százaléka jár hétfő reggel 8 óráig. A következő nap kötelező pihenőidő, de a korábbiakkal ellentétben erre a napra már nem jár további munkabér. Ugyanez vonatkozik az ünnepnapokra, Karácsonyra és Húsvétra is. Hétköznap a helyzet még rosszabb, ott ügyleteben a munkavállaló az órabérének csupán 70 százalékát kaphatja meg.
Az alapbért ugyan emelték, de az ügyeletek díjazását – ami eddig sok helyen jelentett jelentős pluszjövedelmet – brutálisan csökkentették, és a másnapi (pihenőidő) pénzt elvették. A másnapi nem fizetett pihenőidő alatt keletkezett 8 óra három havi keretben csúsztatható, amivel elérhető az is, hogy a valamivel magasabb bért jelentő önként vállalt túlmunka csak minimálisan legyen igénybe vehető. Elképzelhető, hogy az ügyeletben elvégzett túlmunka kompenzációja az alapórabér szintjét sem éri majd el.
Úgy tűnik a magyar egészségügyben is aktuális lesz az mondás:
„Azt a lovat ütik, amelyik húz.”
A március 1-én hatályba lépő törvény, amelynek tervezetét Gulyás Gergely és Kásler Miklós terjesztette be, tartalmazza a hálapénz büntethetőségét. A hálapénz adása és elfogadása a törvény szerint bűncselekmény lett, a bűnüldözés eszközeivel fogják ellenőrizni és szankcionálni. De vajon az emberek olvassák a törvényt, és tudni fogják ezt a változást? Ki fogja őket felvilágosítani? Az az orvos, akinek eddig tömték a zsebét?
Azokon a bizonyos osztályokon, ahol eddig megvolt a „bentlakás” tarifája, március 1-től nem kell majd fizetni?
Hatékony szakszervezetek hiányában a dolgozók magukra maradtak, egyedül az Orvosi Kamara tudott valamelyest puhítani az eredeti elképzelésen. A szakszervezetek egységes fellépés, és a dolgozók érdekeinek képviselete helyett csak leveleztek, amíg teljesen súlytalanná nem váltak.
2020. július 1-én az új Szakképzési Törvény szerinta szakképzésben dolgozó közalkalmazottak státusza is megváltozott, megszűnt a közalkalmazotti jogviszonyuk. Sok középiskolai tanár ismerősünk Kalocsán is bajba került emiatt.
2020. májusában a parlamentben 133(!) igen szavazattal eldöntötték, hogy az év novemberétől elveszik a közalkalmazotti státuszt a kulturális szféra dolgozóitól.
A rendeletet (a mi) Semjén Zsolt(unk) nyújtotta be az éj leple alatt, és Kásler Miklós adta elő.
A javaslat kiterjedt a levéltárakra, nyilvános könyvtárakra, muzeális intézményekre és előadó-művészeti szervezetekre, ugyanakkor nem vonatkozott a kormány által létrehozott VERITAS Történetkutató Intézetre.
A kultúra területén dolgozó közalkalmazottak tehát így átkerültek a Munka törvénykönyve alá, és többek között az alábbi előnyöket veszítették el:
- magasabb felmentési idő,
- nagyobb végkielégítés,
- több pótszabadság,
- nők esetében rosszabb feltételekkel lenne érvényesíthető a 40 éves munkaviszonnyal történő nyugdíjazás;
- az állásfelajánlás kötelezettségre nem lesz mód, valamint
- megszűnnek a közalkalmazottakat egyébként védő felmentési korlátozások.
További érdekes módosítás volt beleírni a kulturális törvénybe: „Az állami és a települési önkormányzati fenntartású muzeális intézmény, könyvtár, közművelődési intézmény és közösségi színtér elkötelezett az Alaptörvényben rögzített alapelvek mellett (ilyen lett).”
Eddig ez szerepelt a törvényben: „Az állami és a települési önkormányzati fenntartású muzeális intézmény, könyvtár és közművelődési intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás, világnézet vagy politikai irányzat mellett sem (ilyen volt).”
A közgyűjteményi és közművelődési szervezetek követelték, hogy valamennyi, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló rendelkezés kerüljön ki a törvényjavaslatból. Ezt a közleményt az alábbi szervezetek vezetői írták alá: Informatikai és Könyvtári Szövetség; Magyar Könyvtárosok Egyesülete; Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsa; Magyar Levéltárosok Egyesülete; Magyar Népművelők Egyesülete; Pulszky Tárasaság – Magyar Múzeum Egyesület.
A tiltakozások ellenére 133 bátor ember újra és újra meghozza az „ítéletet”.
