A Kalocsai népművészet dimenzióváltása történt meg. Elment népművészetünk ikonikus alakja. Olyan hatalmas tudás birtokában volt, mely több generáció alatt halmozódott föl, és most múltba vész. Óriási a veszteség, de még nagyobb a hagyaték, melyet Vera néni örök tevékeny, meg nem pihenő életével hagyott ránk.
1941-ben született Homokmégyen. A polgári anyakönyvbe Kerekes Erzsébet néven jegyezték be, de a keresztszülők, és a szállásokon szokásos ragadványnevek miatt, őt mindenki Szarka Verának ismerte. Nagyanyja volt, aki Homokmégyen elsőként tanulta meg a gépi hímzést, édesanyja pedig íróasszony volt. Nem véletlen tehát, hogy kisgyermek korától rajzolta a népi motívumokat, először csak a füzetébe, de 10-12 éves korától már ruhadarabora is „írt”.
1958-ban férjhez ment a szintén tősgyökeres homokmégyi családokból származó Romsics Lászlóhoz, két gyermekük született, László és Imre. 1959-ben beiratkozott a kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe, először kézi, majd gépi hímzőnek, 1989-ben zsűriztette első munkáit. 1993-ban népi iparművész címet kapott. Rendszeresen szerepelt megyei és országos kiállításokon, többek között a Kis Jankó Bori kiállításon, Békéscsabán a fehér hímzések kiállításán, Kecskeméten a Hírös Napokon, Kalocsán a Duna Menti Folklór Fesztiválon. 1997-ben díjat nyert a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány „Népművészetért” pályázatán.
Számtalan helyi rendezvény mellett írt és pingált a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a kecskeméti Hírös Napokon, a Budapesti Utazás 97 kiállításon. Rendszeresen szerepelt a szentendrei Pünkösdi sokadalomban, augusztus 20-án a Budai Várban a mesterségek ünnepén, Kalocsán a Kék Madár Fesztiválon. Amíg volt, minden évben részt vett a jakabszállási alkotótáborban, s 1997 óta az országos hímző alkotótábornak is résztvevője volt Velemben.
Dániában, Németországban, Ausztriában és Szlovákiában szerepelt bemutatókon, de az általa tervezett hímzések Európa legtöbb országában megtalálhatók. Ezek mellett sokat írt Kanadába az Amerikai Egyesült Államokba, és Japánba is.
1998. október 23-án a Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta számára. 2000. április 28-án a Kalocsa Népművészetéért alapítványtól a Pécsiné Ács Sarolta – díj 2000 nevű elismerést vehette át.
2002. augusztus 16-án a Népművészet Mestere kitüntető címet kapta.
A Vállalkozók Országos Szövetsége Bács-Kiskun Megyei Szervezete által alapított Prima díjat ítélték neki 2019-ben.
2016-ban Kalocsa Város Népművészetéért – Király Ilus Díjat vehetett át a kalocsai népi hagyományok megőrzéséért.
Hagyományőrző tevékenységéről tavaly áprilisban múzeumi könyvet is kiadtak "Szarka Vëra a kalocsai népművészet mestere" címmel.
...és még sorolhatnánk a díjakat, a programokat, amellyel a Kalocsai népművészet világhírűségét növelte.
Vera nénit mindenki ismerte, tisztelte és szerette, aki Kalocsán és a szállásokon a népművészettel kapcsolatban állt, és aki nem. A kalocsai népművészet egyik legnagyobb szaktekintélye volt. Időt, fáradságot nem sajnálva szívesen tanította azokat, akik hozzá fordultak. Tudását nem őrizte féltékenyen, ellenkezőleg! –hivatásának tekintette, hogy talentumát átörökítse az utókor számára.
Romsics Lászlóné, Vera néni a jövő generációjának nagy tanítója volt: meghatározó egyéniség Kalocsa és Környéke Népművészetének múltjában, jelenében, és jövőjében.
Isten vele’, Vera néni!