A korona vírus járvány idején néhány hónapra megállt a világ. Rohanó világunkban, amikor a 24 óra is kevés, hogy dolgaink végére érjünk a boldogulás érdekében, a világ lélegzetvételnyi időhöz jutott. A világ, és nem csak az emberek.

A körülöttünk lévő teremtett világ átalakulóban van. Ezt már egyre kevesebben vitatják. A Kormány is klímastratégiában gondolkodik és igyekszik ezt napirenden is tartani. Amiben nincs egyetértés, az a változás oka.

A „zöldek” egyértelműen az emberi tevékenység számlájára írják a változást. Azt mondják, az ipari forradalom és különösen a 20. század során megfigyelhető robbanásszerű fejlődés játszik közre napjaink folyamataiban.

A mérsékeltebbek sem tagadják a változást, de csekélyebbre teszik az emberi tevékenység hatását. Megjelenik egy vélemény miszerint, a klíma változása gyakorlatilag folyamatos. A most megfigyelhető gyorsuló változás valós, de az ember felelőssége csekélyebb ebben az interpretációban.

Vannak, akik a fogyasztás számlájára írják a probléma gyökerét azt mondván, hogy a túlzott fogyasztás a probléma.

Nos, Lányi András, író, filozófus, egyetemi tanár, - aki személyes jó barátom -, a Bevezetés az ökofilozófiába c. könyvében igyekszik magyarázatot adni ezekre a kérdésekre.  Mivel a probléma valós, nem árt felkészülni annak következményeire, hatásainak csökkentésére, a kár minimalizálására.

Hogy az előttünk álló feladatot sikeresen oldhassuk meg, Széchenyi István gondolata, a kiművelt emberfő ideája jelenik meg, ahol a gyakorlat és az elmélet kéz a kézben jár.

Kerpács Rezső
Filozófus