Napjainkban már sajnos világosan látható, hogy a Föld – a környezetünk, a természet - éppen az emberek vétkeiből adódóan már ezer sebből vérzik. Az életünk alapját jelentő növény- és állatvilág, a vizek, az erdők próbálnak figyelmeztetni bennünket, hogy ők megvannak nélkülünk, de mi nem tudnánk nélkülük élni!

Ünnepnap kell, hogy legyen ez a vasárnap, ha máshogyan nem: a gondolatainkban, a szívünkben áldozzunk néhány órát/percet arra, hogy köszönetet mondjunk mindazért, amit kaptunk, és bocsánatot kérjünk mindazért, amit ellenük elkövettünk.

Jogszabály is rendelkezik arról - csaknem negyedszázada született -, hogy legyen egy nap, amikor megemlékezésekkel, rendezvényekkel hívjuk fel a társadalom figyelmét a természetvédelem iránti kötelezettségeinkre.

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről:

64. §

(3) Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja. E nap megemlékezéseinek, rendezvényeinek a lakosság - különösen az ifjúság - természet védelme iránti elkötelezettségét kell szolgálnia.

A világon az első madarak-fák napját 1902-ben szervezte meg Chernel István, a híre ornitológus. Összefügg ez azzal, hogy ebben az évben jött létre a párizsi egyezmény a hasznos madarak védelme érdekében.

Iskolai eseménnyé Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete minősítette, mely arról rendelkezett, hogy az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában természetvédő és erkölcsnemesítő szellemben kell megemlékezni a Madarak Fák Napjáról (1906). Intézkedésének hátterében felfedezhető Herman Ottó figyelemráirányító tevékenysége.

Vég nélkül lehetne sorolni, milyen hihetetlenül fontos, hogy a környezetünkben minél több fa éljen, mert a természet egyensúlya akkor tud(na) fennmaradni, ha tisztelnénk és védenénk a fákat, a hasznos munkájukkal minket is segítő madarakat. Szépségük, titokzatos lényük költők, írók, festők, zeneszerzők számos művét ihlette.

Álljon itt egy tudományos, majd egy irodalmi megközelítése a témának:

A fák oxigént termelnek és sok, légkört melegítő szén-dioxidot kötnek meg. Egy 50 éves lombos fa 50 kg oxigénnel dúsítja a légkört és közel 70 kg szén-dioxidot dolgoz fel egy vegetációs időszakban, valamint 400 kg egyéb szennyeződést szűr ki a levegőből (por, nitrogén-dioxidok, kén-dioxid…), és évente kb. 4000 liter vízpárát juttat a levegőbe – enyhítve a forró nyarakat, a városokban az ún. hősziget-hatást. A természetnek ez a hűtő, párásító „ökológiai szolgáltatása" nem pótolható energiafaló légkondicionálókkal és a ma oly divatos párakapukkal, vízmedencékkel. (Föld Napja Alapítvány fna.hu)

Márai Sándor: Füveskönyv

(részlet)

A nagy erdőkről és a fenyőkről

 Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket. Gondoljuk csak el, miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő. Mint az ősapák, úgy őrködnek az élet fölött a fenyők. Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel a földnek és az égnek. Amikor csak teheted, menj az erdőbe.