2025.július.09 szerda
HomeKözéletHOL KEZDJEM ÉS HOGYAN FOLYTASSAM?

HOL KEZDJEM ÉS HOGYAN FOLYTASSAM?

Csak 10 év múlva, ne ez a dal legyen – koronavírus előtt és után…

Cseh Tamás 52. születésnapja a Merlinben (1995)

 Hol kezdjem és hogyan folytassam? Korona virus előtt és után…

1992.

Pár kis roma gyerek fagyizik Kalocsa főutcáján hétköznap délelőtt. – Hát, ti miért nem vagytok iskolában?  -Angol óra van, mi fel vagyunk mentve angolból, nekünk nem kell angolt tanulnunk.

Megszüntették a kötelező orosz nyelvtanítást, ennek az üdvös rendelkezésnek is a romák lettek az áldozatai, kevés volt az angol nyelvtanár és sok a lurkó.

Mi a közünk ehhez a régi történethez? Gyáni Gabriella a kétdiplomás, nyelvvizsgás tanítónő és szociális munkás, egyike volt a fagyizó “felmentetteknek”. Ő az, aki most önkéntesként, a saját lakásán  a papíralapú oktatásban segíti a cigánytelep gyerekeit, a legtöbbjüknél  se villany, se víz, se segítség a tanulásban otthon.

Gyányi Gabi otthon tanít

 2020. március 31.

Megtudtam, hogy minden hivatalos intézkedés ellenére semmi sincs rendben a távoktatással. Arról, hogy nem csak online tanítás, de papíralapú oktatás is folyik majd, szó sem esett. Azokról a százezrekről, akiknek nem hogy számítógépük, de villanyuk sincs, nem értesült a nyilvánosság. Ekkor írtam meg a facebookon a posztomat a helyi szociális bizottság elnökének és a polgármester úrnak. Mindketten biztosítottak, hogy bár nagyon sokrétű a feladatuk, a dolog rendben lesz, rajta vannak, megoldják.

Itt olvasható: https://www.facebook.com/dargayne.marta/posts/10216254013849362

Kételkedtem benne, hogy ez sikerülhet. Nem voltam egyedül, mert a posztot olvasva a Dániában élő  Barna Ági, volt Istvános diák,  megkeresett és indított egy nyílt csoportot. Fogjunk össze a kalocsai roma gyerekekért! névvel.  

Elsősorban volt diákok, tanárok támogatására számítottunk: írószerekre, papírra, ceruzára – hiszen ezeknek a gyerekeknek ilyen alapvető nehézségekkel is meg kell küzdeniük. Hamarosan meg is érkeztek az első csomagok, felajánlások, pénzadományok. Sok, de nem elég.

 A Pünkösdi Szeretetszolgálat és Sántha Csilla azonnal lépett, Sztojka Katalin is fáradhatatlanul  szervez. Neki köszönhetjük azt is, hogy Gyányiné Jakab Gabriella ( a valamikori  fagyizó “angolból felmentett” ) a saját lakásán indította be a papíralapú oktatást. Mint kiderült, eddig ki sem nyitották a borítékokat, mert úgysem tudták volna egyedül megoldani. És az az igazság, hogy  már az is eredmény, hogy a gyerekek elmentek az “iskolába”, ahelyett, hogy otthon ülnének vagy a szép tavaszban csavarognának.

Egyedül a NEBULÓ Általános Iskola (- alsó és felső tagozaton – tanulásban – és értelmileg akadályozott tanulók számára biztosítják a gyógypedagógiai nevelést – oktatást ) diákjai miatt nem aggódunk, ott a pedagógusok mentor rendszert alakítottak ki, két-három gyerekre jut egy tanár.

Rémálmom, hogy hónapokig  nem jut el a roma gyerekekhez az iskola, az online oktatás sem mondható teljesnek, nagyon kevés a laptop, sokan egy-egy mobiltelefonon osztoznak. A vissza nem küldött feladatlapok, a meg nem oldott házifeladatok feltorlódnak és vége.

Tudjátok, hogy mit jelent az hogy magántanuló? Nem, nem azt, hogy egy kiváló képességű sportoló vagy zenész fiatal nem  jár iskolába, csak vizsgákat tesz.  Jó ideje ez az  általánosan elfogadott módszer, amikor az  iskola a mulasztási kereteket túllépő vagy többszörös fegyelmi vétséget elvétő roma gyerektől úgy szabadul meg, hogy a szülők is megnyugodjanak, mert nem veszi el tőlük a gyámhivatal a gyereket, a juttatásokat továbbra is megkapják, de iskolába nem jár; ”magántanuló “ lesz. Mindenki boldog, az iskola, mert egy problémával kevesebb, a szülő, mert nincs tovább gond a tanulással, de azért nem halnak éhen, a gyerek, mert vége a kínokkal teli iskolának. Nem tudja, hogy örökre elveszett a tanulás, az élhető jövő számára

 Ma – április 17. Nagyon sok dolog van még, szinte beláthatatlan. A roma telepen nagyjából 150 iskolás korú gyerek van. Az ő sorsuk a miénk is, együtt fogunk élni a jövő évtizedekben, nem mindegy, hogyan.

A Kalocsa Városi Roma Nemzetiségi Önkormányzat már belépett a csoportba, sokat tud segíteni, első körben az adatszolgáltatással, hogy megadja a gyerekek számát, a személyes adataikat, az iskolát, ahová járnak, hogy el tudjunk érni hozzájuk. A város önkormányzata, többek között önkéntes tanítókkal, tanárokkal és kiscsoportos oktatásra alkalmas helyiséggel /Akár szabadtéri/ tudna hozzájárulni.

Kérjük, kövessétek figyelemmel a Fogjunk össze a kalocsai roma gyerekekért! oldalt a facebookon.  Bármi, egy kiló alma, ezer forint adomány vagy egy doboz színes ceruza is segítség, mert odafigyelés, jóindulat, felelősségérzet.

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk