2025.május.16 péntek
HomeKözéletJövőbe látott? Vagy csak ismerte az embereket?

Jövőbe látott? Vagy csak ismerte az embereket?

Már párszor eltöprengtem a kérdésen egyik kedves íróm kapcsán, akinek most egy többször is elolvasott, izgalmas és meghökkentő regénye valamiért eszembe jutott. Valamiért…

Ez a regény Robert Merle: Védett férfiak című kötete. A történet az USA-ban játszódik, ahonnan elindul, majd végig söpör a világon egy félelmetes agyhártyagyulladás járvány, amelyet csak a férfiak, még pontosabban: a szexuálisan aktív korú férfiak kapnak meg. A betegség halálos.

Az író végigmegy az ilyenkor szokásos stációkon. A hatalom hárít, amíg lehet, kínos beismerni, hogy nem tudnak mit tenni. Az emberek megrémülnek, kapkodnak, majd, amikor kiderül, hogy csak a társadalom egyik felét érinti a betegség, egymás ellen fordulnak. A nők megszerzik a politikai és gazdasági hatalmat, és ettől kezdve a szexuálisan aktív férfiak ellenséggé válnak. Azok részint bujdosnak, részint meghalnak, részint sterilizáltatják magukat a túlélés érdekében. A szerelem tilos, közelebbről: a heteroszexuális kapcsolat tilos… Olyannyira, hogy egy sebtében kidolgozott törvény alapján a koncepciós perek hangulatára hajazó tárgyalás keretében vagy börtönre, vagy sterilizáltatásra ítélik a nőkkel szerelmi viszonyt folytató férfiakat – és csak őket. A szaporodás kérdését a jövőben klónozással kívánják megoldani.

Mindeközben egy fegyveres nők által őrzött, szigorúan zárt telepen egy csoport védett férfi – tudósok – kutatják a vírus ellenszerét. A kis közösség versenyt fut a kórral, és a kutatást pénzzel ellátó, agresszív, hatalomvágyó és akarnok nővel, akiről kiderül, az ellenszer csak azért kell neki, hogy azzal zsarolja az Egyesült Államok elnökét…

 Merle mesterien ábrázolja egy hatalom gátlástalanságát, az emberek végtelen befolyásolhatóságát, amellyel egyszeriben elfogadják a képtelen társadalmi berendezkedést, a férfiak démonizálását, a leszbikus szerelem egyedülvalóságát. Ugyanakkor lépésről-lépésre mutatja meg egy, a háttérben szövődő szövetség, a „Mi” történetét, a ravaszságot, bátorságot, kitartást, felelősségvállalást – és a végén természetesen talpára áll a fenekestől felfordult világ.

Távol álljon tőlem, hogy direkt párhuzamot vonjak a jelenlegi helyzet, a koronavírus ellen vívott harc és a regény között. Nem. Számomra az emberi viselkedés ábrázolása a döbbenetes, a végletekig menő  megalkuvás szembeállítása a józan ésszel, bátorsággal, találékonysággal. Rendkívül izgalmas történet, mint Merle minden regénye.

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk