Néhány nap óta tágra nyílt szemekkel figyeljük a mindenhol megjelenő forint-euró árfolyamok alakulását. 340-347-350-357, és tovább a végtelen felé mutató számok nem kevesekben kongathatják meg a vészharangot, különösen, hogy az elmúlt évtizedekben a devizaárfolyam ingadozások sok-sok család életét keserítették meg.

Persze nincs már devizahitel, mondják az örök kormánypártiak, látjátok, ezt is a Fidesznek köszönhetjük. Eszünkbe villan azonban az „erős kormány – erős forint” vagy a „forintválság megoldása a miniszterelnök csere” és hasonló tartalmú, sokáig mantrázott mondatok, amik most valamilyen okból eltűntek a kormányzati kommunikáció palettájáról, tulajdonképpen „kedvenc” kormánypártunk üléspozíciója 180 fokos fordulatot vett azon a bizonyos lovon. Az internet korában nem kell sokat keresgélni ahhoz sem, hogy visszaidézzük Orbán Viktor mondatait, miszerint

„a forint gyengítésével tulajdonképpen ellopják a pénzt az emberek zsebéből, mivel a bérből, fizetésből és egyéb járulékokból élők gyengébb forint esetén kevesebb árut tudnak megvásárolni a boltokban, a nyugdíjasok juttatása is kevesebbet ér”,

vagy az egyik kedvencemet,

„a kormánynak a forint gyengítését célzó utalásai és kísérletei a középkori királyok módszeréhez hasonlíthatóak, amikor is az uralkodók a pénzek nemesfémtartalmát próbálták meg minimálisan csökkenteni, elcsalva azok értékéből”,

vagy akár

„a gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak”.

Sokáig lehetne sorolni az ehhez hasonló nyilatkozatokat, ám egy közös pontot érdemes kiemelni: mindegyik a Fidesz ellenzéki oldalon történő politizálása során hangzott el, amikor az euró árfolyama még kettessel kezdődött. Hol vannak már azok az idők?

A múlton való elmélkedés helyett vizsgáljuk meg inkább azt, hogy ránk, egyszerű polgárokra milyen hatása van egy ilyen rendkívül magas euró árfolyamnak.

A gazdaság szempontjából egy gyenge forint az exportáló vállalatok számára különösen előnyös. Aki a magyar piacról forintban szerzi be a termeléséhez szükséges anyagokat, a munkabéreket, járulékokat, adókat forintban számolja el és fizeti ki, viszont a termékei ellenértékét euróban kapja meg, nála jelentős árbevétel- és nyereség emelkedés várható, hiszen a bankban egyszerűen több forintot kap az eurójáért. 8-10 százalékos árfolyam változás neki arányosan 8-10 százalékos profitemelkedést jelenthet. Ugyanez igaz arra az emberre is, aki euróban kapja a fizetését, de azt Magyarországon, forintban költi el. Persze ilyen cég és ilyen ember azért nem sok van, a kérdés ennél összetettebb.

A legrosszabb helyzetben azok a cégek vannak, akik importálással foglalkoznak. Ők ugyanis a nemzetközi piacon, drága euróért vásárolják a termékeiket, és a hazai piacon, olcsó forintért adják el. Mivel itt nem tőkeerős, stabil pénzügyi helyzettel és jelentős tartalékokkal rendelkező cégekről beszélünk, könnyen kitalálhatjuk az egyetlen lehetséges válaszukat. Áremelés. Nem kicsi, nagy áremelés. 8-10-12 százalék miniumum, de még ennél is lehet több. Mondhatjuk, hogy ez egy természetes szelekciót eredményez, de nem szabad elfelejteni, hogy a piacon az árakat alapvetően a verseny határozza meg. Ha sok piaci szereplő tűnik el egy-egy szektorból, akkor a bentmaradók automatikusan árat emelnek, aminek megint a fogyasztó issza meg a levét. Nap mint nap tapasztalhatjuk a boltban, hogy ugyanazért a termékért sokkal többet kell fizetnünk, mint tegnap, vagy a múlt héten. Infláció persze nincs, mert a kormánypárti média szerint „a gazdaság nagyon jól teljesít”. A statisztikai hivatal által kiválasztott mutatókat nagyon szépen el lehet adni, az erre fogékony kormánypárti szimpatizánsok pedig jól elhiszik, hogy igazából minden rendben van, és az euró árfolyam nem is befolyásolja az életüket. Megjegyzem, ugyanezek az emberek tolták a kétezres években a „világösszeomlást jelentő” 245 forintos euró árfolyam idején, hogy azonnal írjanak ki új választásokat!

Mi lehet a megoldás? Érdekes módon a jegybanknak (MNB, Matolcsy) sok lehetősége volna a beavatkozásra. A legnagyobb veszélyt minden esetben az árfolyam hirtelen, nagy arányú változása okozhatja akár pozitív, akár negatív irányba. Amíg az euró csak néhány fillért, esetleg egy-két forintot változik az egymást követő napokon, addig nincs nagy baj. Az órákon belüli tíz forint változás viszont kiszámíthatatlan helyzeteket teremthet, és TÉNYLEG olyan összeomláshoz vezethet, amit már nem lehet meggátolni. A jegybank nem szívesen beszél a ténykedéséről, pedig egy jó kommunikáció (akár még tettek nélkül is!) képes csillapító hatással lenni az ingadozásra. Ha például bejelentenék, hogy a jegybank MEGVÉDI a forintot, a spekulánsoknak elmenne a kedve a hazardírozástól, és ez már önmagában is stabilizáló hatású lehetne. Természetesen ennél sokkal erőteljesebb beavatkozás is lehetséges, forint felvásárlás, alapkamat emelés, intervenciós sáv visszaállítása stb., de úgy tűnik, hogy Matolcsy úr elengedte ezt a kérdést.

Jogosan vetődik fel mindenkiben, hogy milyen szerepe van a koronavírus terjedésének a nagyon gyenge forintárfolyam kialakulásában. Természetesen van. Arra kell felkészülnünk, hogy a vírus terjedése miatt kialakult „pánikhelyzet” sajnos gazdasági visszaesést fog eredményezni.

A turizmus a szezon kezdetén omlott össze, a vendéglátás a (hozzáteszem, jogos) kormányzati korlátozás miatt haldoklik, az ipar jelentős része az autógyártás kiszolgálására épül. Az európai autógyárak az elmúlt két napban minimum két-három hetes leállást jelentettek be. Nem tudjuk még, hogy ez valójában meddig fog tartani, és mikor fog visszaállni a termelés a vírus előtti szintre, de ez biztosan több hónap. Az árfolyam tovább romlik, beláthatatlan következményeket előidézve. Ha kicsit későn is, de elkezdődött a kormányzati beavatkozás a gazdaságba, bár egyelőre igen kis mértékben. (Érdekes adalék, hogy az autóipari függés például Szlovákiában sokkal erőteljesebb mint nálunk, még sem kell aggódniuk az árfolyamukért. Kitalálják, hogy miért?)

Érdekes megvizsgálnunk még, hogy a környező országok devizái milyen változást mutatnak az elmúlt napokban. Ehhez a legegyszerűbb az, ha megnézzük az elmúlt napok árfolyamváltozásait. Rendre azt tapasztaljuk, hogy a környező országok pénzéért is többet kell fizetnünk, tehát a cseh korona, a horvát kuna, a bolgár leva a szerb dínár vagy a román lej is több forintba kerül. Minden gazdaságot megvisel a vírus okozta helyzet, de mégis valamiért a forint teljesít legrosszabbul. Miért vagyunk mi megint a sor végén? (Szerintem Soros…)

A magyar gazdaság helyzete nagymértékben függ Európa többi országától. Sajnos a magyar fejekben nehéz elültetni, hogy kizárólag magyar termékeket vásároljanak. Ez néhány országban nagyon sikeresen működik (csak egy eklektikus példa Svájc), ezért ott a külföldtől való függetlenség miatt egy esetleges árfolyamváltozás nincs jelentős hatással az emberek életére. Ez az, amit mi is tehetnénk, de úgy gondolom, hogy ehhez legalább egy generációra van szükség. Vagy többre. Addig is csak remélhetjük, hogy a kormány belehúz, mert eléggé le vagyunk maradva. Az egyértelmű és végleges megoldás az euró bevezetése lenne, de akkor persze vége a mutyizásnak, nehezebben tudná elhitetni a kormány az emberekkel, hogy „de jók vagyunk”. Remélem, hogy kinyílik a szemünk, és észre vesszük, mi is az igazi probléma.