Szokásához híven, 2019-ben is kihirdette az amerikai Time magazin az év emberét. Ezúttal egy 16 éves, Asperger-szindrómás svéd lány kapta a díjat. Greta Thunberg-et talán senkinek sem kell bemutatni, legtöbbünknek a szeptemberi klímacsúcson történt felszólalásáról lehet ismert. Beszéde végig sepert a világon, beleállt Donald Trump amerikai elnökbe, hatására milliók tüntettek világszerte a globális felmelegedés ellen. Nem kérdés, hogy Ő az év embere.
A reakciók pedig eléggé megosztók. Az internet egy része igazságtagadásba menekül, miszerint nincs klímavészhelyzet, a legégetőbb problémájuk inkább a migráció, és különben is, kisemberként nem tehetnek semmit a globális felmelegedés ellen. Egy másik része kiemeli, hogy az egész díjazás semmit nem jelent, volt már az év embere Hitler is meg Sztálin is (igaz, még a ll. világháború előtt).
A másik oldal ellentmondást nem tűrő módon állítja, nincs semmiféle migráció. Ez a két pólus küzd ma egymás ellen a világon. Mindkettő elhazudja az igazságot, mi pedig beállunk az általunk hitelesnek tűnt csoportosulás mögé. Azonban a tények magukért beszélnek: amíg elvitázgatnak azon, hogy be kell-e tartani a párizsi klímaegyezményt, vagy épp milyen kvótarendszer szerint osszák szét a migránsokat, addig folyamatosan növekszik a Föld átlaghőmérséklete, és háborúra való jog a menekülttáborok fenntartása Törökországnak.
Legyen a legnagyobb probléma, hogy Greta Thunberg lett az év embere. Nincs felmelegedés, de van migráció. Nincs migráció, de van felmelegedés. Különben is, Blikkre és Kiskegyedre fizetek elő, nem a Timesra.
