Napok óta… mit napok! Hetek-hónapok óta morfondírozok azon a mondaton, amit a Kalocsa.hu Facebook-oldalán olvastam. „Kalocsa hazavár!” Kalocsa hazavár, mondogatom magamban. Mit ad a véletlen – amely, mint tudjuk, nincs -, valamit kerestem közvetlenül a kalocsa.hu weboldalon, ahol egy ennél is erősebb mondat ütött szíven. Akarom mondani, tolakodott a látószögembe. „Kalocsa, itt otthon vagy!” Ezek a mondatok megakadtak a torkomon. Hazavár. Itthon vagyok! Újra és újra elő- és vissszajön, forgatom, ízlelgetem, igyekszem, de nem tudom lenyelni. Nézzük elsőként a közelgő paprikaünnep kapcsán, miért nem.
Gondolkodtam, ezzel a felütéssel kezdjem-e, tudom, megosztó lesz, és nem akarok senkit megsérteni, értékelem az igyekezetet, ha valaki tenni akar a környezetéért, díszíti, szépíti. Akkor is méltányolom, ha ezt munkaidőben teszi. És hát ízlések és pofonok, bla-bla-bla… De hát végülis ez egy véleménycikk, és nem tudok szó nélkül elmenni az mellett az élmény mellett, amit az Érsekkert kapuján belépve tapasztaltam. Muszáj előrebocsátanom, ez egy érseki város, nagyon mély történelmi múlttal, örökséggel, és még mindig, minden sebe ellenére a Dél-Alföld gyöngyszeme. Hiszi vagy nem a városlakó, az idelátogató vendégek irigykedve sétálnak nálunk például az Érsekkertben is. Néztem, elnéztem eddig a KALOCSA szelfipontot, méláztam azon, hogy lám beteljesülni látszik a szándék, amit az átkosban fogalmaztak meg. Legyen a két templomtornyon kívül új szimbóluma Kalocsának, építsünk nagyobbat, messzebbről feltűnőt, építsünk egy víztornyot! Így történt, hogy immár nem a templom két tornya üdvözölte a hazatérőt egyedül. A XXI. században ezt a hatást erősítve odatesszük ezt a…., hmmm, gagyi feliratot, hadd fényképezkedjen a látogató előtte, vigye magával a víztorony látványát haza, ez Kalocsa.
A múlt ciklusban jól leszóltuk, teszem azt hozzá joggal, ezt az izét a lakatos kapuval együtt, de sebaj, most újrafestettük 1-2 betűjét, és „jólvanazúgy”! De ez nem elég! Alkotunk mellé csodaszép (sic…) művirággal és szalagcsokorral díszített korongokat, fellógatjuk mellé „Csíplek, Kalocsa!” felirattal. Na, ez a vizuális élmény szakajtotta fel bennem az alább következő gondolatokat! És hát a címben és első sorokban emlegetett mondatok, melyet feltehetően a városvezetés kreatív tanácsadói formáltak üzenetként.
Paprikanap, Paprikafesztivál, ki hogy szereti nevezni, újabban Csíplek, Kalocsa. Azt halkan még meg kell jegyeznem, hogy ki hogy szereti, de írja helyesen, főleg, aki várost vezet. Paprikafesztivál birtokos jelzős szóösszetétel és egybeírandó. A paprikának a fesztiválja. Visszatérve a gondolatmenethez. Miért nem paprika, paprikásabb a dekor? Miért nem díszítenek iskolák, tanulók, vállalkozók, üzletek? Mondjuk egy értékes fődíjért? Reklámot, sajtóvisszhangot nyerve, ha beneveznek?
Könyörgöm, paprika!
Miért nem látszik a városban járva sehol, hogy a paprika ünnepe van?
Azt is ámulva nézem, hogy senkit nem zavar, hogy Kalocsa legfőbb népünnepélye valamiért átkerült szeptember 2. hétvégéjére. Hogy is van ez? Holott évtizedekig a 3. hétvégén volt mindig. Dunapataj ezért tette a 2. hétvégére a saját fő ünnepét, a Pataji Ősz elnevezésű, szintén gasztro rendezvényt. Már 3. alkalommal veszi ezt semmibe városunk vezetése, és szervez rá. Vajon miért? Talán a Szekszárdi Szüreti Fesztivál ütközését kerüli el a szekszárdi kötődésű szervező? Nem tudom…
Műsorrend, fellépők…. Kalocsa hazavár! Nagyon helyesen teszi, várjon is haza! És a fő rendezvényén szólítsa meg a fellépőivel azt az elvándorolt fiatal réteget, akit nem tudott megtartani. Csak kérdezem, hogy erre alkalmas-e mostani rendezvény? Félreértés ne essék, nem szeretnék újra országos zenei fesztiválok fő sztárjainak gázsijával szembesülve elhűlni azon, hogy 1 nap alatt eltapsoljuk az uszoda nyitvatartásának több hetes költségét! Halkan azonban megjegyzem, hogy a szomszédban egy nagyon picit frissebbnek, fiatalosabbnak tűnik az ízlés a szomszédok programját olvasva.
Persze sikeres lesz, ebben biztos vagyok. Jó idő lesz, mindenki kimegy a térre. Térdig fogunk gázolni a sikerről szóló beszámolókban, fotókban! Egyébként ügyes húzás volt, ha nem is túl eredeti, hogy visszahozták a paprikás ételek főzőversenyét.
Miért nem eredeti? Mert ez volt a rendezvény gerince, húzó ereje, lényege, muszáj volt így a választások előtti évben fogcsikorgatva visszafordulni ehhez, és megbízni az eredeti szervezőt. Ugyan szervezze már újra az évekig törölt programelemet!
Szóval siker lesz, mindenki mulat, rengeteg vendég lesz, megírja az újság! Én viszont írom a véleményemet ötletről, szándékról, üzenetről, sok-sok mindenről, mert nem hiszem el, hogy jól van ez így.
Mert itthon vagyok. És itt is maradok.
Legalább van valami,…… Ha nem lenne kényszerítő ok (a hagyományossága, a megszokottsága, vagy Kalocsán a hatalomért vívott harc) már EZ se, és így se lenne.
Nézzük meg a város – a programhoz közeli – főtere bekerített részén látható növényzetet….
Csodálatos képek mellékelve: https://www.facebook.com/groups/1252827648209039/posts/2574316672726790/
Aztán az a fránya elnevezés…..
Nyilván, szeretem az erős paprikát, nem csak a csípőset.
De ezzel sokan nincsenek így!!!
Kalocsa NEM elsősorban az „erőspaprikájáról” lett, és kell híres legyen, hiszen a világban sokkal erősebb paprikaféleségek is vannak.
Nem lehetne finomítani az édes fűszerpaprikát szeretők szájízére az elnevezést?
„Csíplek-ÉDES Kalocsa” ?
Egy kis érzelmet az elnevezésbe, ha már, erőltetik?
Arról nem is beszélve, hogy a program kiadott TÉRKÉPÉN nincs is a helye a GASZTROSZÍNPADNAK, sem a Bajnokok utcájának? 😉
Miért nincsenek?
Mert a Város vezetésének a felfogásába nem fér bele, most sem…
És látva a közvetítésekben a Városházáról a sok KUKA , a karót nyelt többségi képviselőt, nem is csodálkozom, hogy Kalocsán, még, ….. NÁLUK, nem kapcsolták fel a villanyt….
Pedig a Belvárost igencsak hátrányosan bevilágítja a tűző nap, az árnyék hiányában….