2026.január.25 vasárnap
HomeKözéletEzzel leszünk élhető város?

Ezzel leszünk élhető város?

Önkormányzatunk egy valóban remek pályázati lehetőséget talált. Az Élhető települések elnevezésű pályázat valóban sokat segíthet városunkat jobbá tenni. Polgármesterünk előterjesztést nyújtott be a képviselő-testület elé, melyben leírta, hogy milyen lehetőségeket lát, amiket a pályázat keretein belül meg lehet valósítani.

 Magam és szerkesztőségünk is tüzetesen áttanulmányozta ezt a felhívás tervezetet- vizsgálva milyen projekteket lehet megvalósítani ezen pályázat keretein belül.

Azt kell mondanom remek lehetőségek vannak a pályázatban, fő előnye, hogy vissza nem térítendő támogatást nyújt.

A teljesség igénye nélkül idéznék a pályázat szövegezéséből:

 „Vízgazdálkodás, zöld és kék infrastruktúra fejlesztése”. Itt részletezi a pályázat, hogy felhasználható csapadékvíz elvezető hálózat kiépítésére. Álmodozó szemeim előtt megjelentek olyan útburkolatok, amik elvezetik megfelelően a vizet, és egy-egy nyári zivatar nem önti el a várost, amire jó pár példát látott szerintem mindenki. Ezek a szélsőséges zivatarok egyre gyakoribbá válnak térségünkben is a klímaváltozás hatásai miatt.

Lehetőséget nyújt a pályázat csapadék hasznosulás kiépítésére- „zöldterületek öntözésére történő hasznosításához”. El lehetne képzelni olyan víztározó rendszerek létrehozását, amelyeket használhatna a város az aszályos időkben, megújuló alternatívaként.

„Települési zöldfelületek, parkok, szabadidős területek funkcióbővítése, ill. új zöld területek kialakítása„. Ezt remekül össze lehet kötni a pályázat fejlesztő szándékával- miszerint felhasználható futópálya, szabadtéri tornapálya kialakítására. Polgármester úr előterjesztésében valóban szerepel gumiborítású futópálya, mai régi vágya a hobbi futóknak városunkban. Én magam is futok, ha egy futóterületet ajánlanék, a városon belül, az biztos az Érsekkert lenne. Az aprókavicsos részek, a Vajas part melletti földes erdei út remek futáshoz. Van – ott van – futható. Kérdem én, miért nem olyan területre gondolunk, ami kihasználatlan, kopár, lehetőség lenne a zöldfelületet növelésére, esetleg sűrűbben lakott terület közelében van, hogy ne kelljen a fél városnak azzal kezdeni a gumipályán futást, hogy 2-3 km-t fut oda a betonon. Vagy összekapcsolni a vízi sportélettel, és futhatna végig a gyönyörű Vajas partunkon.

„Kerékpárforgalmi infrastruktúra, kulturális, sport és egyéb közterület fejlesztő beruházások támogatása”.  Azt tudták, hogy „Kalocsán az országban az egyik legmagasabb az egy főre jutó, külön sávon haladó kerékpárutak mérete”? Legyünk rá büszkék! Én magam is igyekszem sokat kerékpározni. Igen vannak területek – iskolák környékén biztosan -, ahol még erősíteni kellene ezt, de talán nem ez a prioritás 1.0

A polgármester előterjesztése még megemlíti a nyilvános mosdó létesítését a Csilás parkban, ami szerintem is nagyon szükséges lenne, de ha ugyanúgy bezárva tartják, mint a többit a városban, akkor semmi, de semmi értelme. Emellett tartalmazza még két buszmegálló felújítását, ami pedig a busz társaság feladataihoz tartozik.

100% ban önkormányzati tulajdonban lévő kulturális tevékenységet magába foglaló épület korszerűsítésére is használható a pályázat. Szerintem bárki, aki végigsétál, a főutcán, talál ilyen muzeális épületet, amely az itt lakó polgárok kulturális tevékenységéhez szorosan köthető lenne, és felújítása nagyon esedékes.

„Önkormányzati  tulajdonú épületek gazdaságélénkítő ill. közöségi célú fejlesztése.„

 Emberek?!
Polgármester Úr, kérem!
A Csajda-fürdő komplex fejlesztése???
Na ? – leesett, hogy ez pont beleférne ebbe a pályázatba.

Városunk összes kisiskolása órarendjében benne volt az úszásoktatás, országos hírű sportolókat edzettek itt. Tegyük a szívünkre a kezünket, magyar ember, ha nyaralni, pihenni megy az első helyen ott a VÍZ. Csecsemő, gyerek , iskolás, felnőtt, nyugdíjas pihenését, sportját szolgálhatná.

Be kell zárni az uszodát, mert nem hatékony az energiaellátása, és drága a fenntartás?

Akkor tegyük hatékonnyá!

– ez nem ilyen egyszerű?! – a válaszom – De!

Iyen egyszerű! Meg kell oldani!

Nem Meszesen kell hajókikötőt csinálni egy marék gazdagnak- ahogy a polgármesteri előterjesztésben olvashatjuk.

 Emellett a polgármester terveiben rendezvénytér és konferencia épület kialakítása a Meszesi Duna partra?

KINEK?

A kalocsai polgároknak élhetőbb lesz a városa ezáltal?

Színpad van a Juca néni csárdájában, a Kék Duna vendéglőben, a kalocsai Népművészeti ház udvarán – a Kalocsa környéki vállalkozók örülnének, ha lenne is ezeken a helyeken rendezvény. Rendezvény lehetne az Érsekkertben a színpadon is, vagy a Platánban, a Sétáló utcában, vagy 3 raklapon a Vajas parton, de akár a főtéren is  (’ja, ott nem, bocsánat).

 Ne értsék félre, kérem, remek dolognak tartom, hogy pályázunk. De ilyen és hasonló pályázatok egy önkormányzati ciklus alatt százával vannak, nem kell kidoboltatni ország-világnak! -egy szimpla kedd délelőttnek kéne lenni, hogy az önkormányzat erőforrások biztosítására benyújt egy pályázatot. Igen, sokat kell megírni, hogy 1-2 bejöjjön, rengeteget kell vele dolgozni. Remek, hogy volt egyeztetés civil szervezetekkel is a témában. A legfontosabbnak tartom az igények felmérését, de a civil szervezetek igényeit, a lakosság igényeit, már évek óta tűpontosan kellene ismerni, ennek kell lenni a nulladik állapotnak és a szakmai munkát e szerint kell szervezni.

Itt vízügyi és környezetvédelmi, urbanisztikai szakértőkkel kell egyeztetni. Van- az önkormányzat honlapján fellelhető- Integrált Területfejlesztési Stratégia (ITS), 2015-ben íródott egy szakmai stáb munkája alapján. Remekül használható a mai napig, mivelhogy alig valósult meg belőle valami. Nagyon tanulságos olvasmány 153 oldalon keresztül, tárgyalja városunk erősségeit- gyengeségeit és az erre hozható megoldásokat. Én sem találtam ki csodát, a szakmai anyagból szemezgettem. Szívem szerint megemlíteném a pályázatból megvalósítható napozó plázs kialakítását a Vajas mentén. Pályázatból támogatható illegális hulladéklerakók megszüntetése is, közösségi kertek létesítése,  közösségi komposztálók létrehozása, ahova mindenki ingyen leadhatja a zöldhulladékát. Stb., stb. ezeregy olyan dolog, amit mi kalocsaiak használnánk nap mint nap.

Álmaimban egy olyan élhető város van, amelyben a vezetők a városi polgárok érdekeit előtérben tartva pályáznak- nem egy pályázatot lobogtatva-, hanem minden lehetőséget, kemény munkával megragadva és pályázatban megvalósult eredményeket karbantartva működtetik éveken át.

RELATED ARTICLES

2 COMMENTS

  1. Én, és jó őár idős kalocsai, a Meszei Dunaparton szeretnék bemenni és úszni a Dunában. Ehhez az kellene, hogy legyen legalább kettő korláttal ellátott lépcső, amin ki és bemehetnének az idősek is a vizbe. Baján ezt már megoldották. Hogy mi történik, ha magas a vizállás? Hát, ellepi és nem tudunk bemenni, de ez ritkán fordul elő.

  2. A legelemibb igény Kalocsán, hogy 3-4, – de hosszan nyitva tartó – nyilvános wc legyen. Az Érsekkertben, a szabadtéri színpad előtti mintegy 800 szék egy része törött, tehát még az első sorban is van balesetveszélyes, valamint hámlik soknak az ülőfelülete. Ezt akár a legfelső sorból, vagy pedig újakkal lehetne cserélni. Ekkor látszódna a gondosság, enélkül a trehányságra lehet következtetni. Lenne is erre pénz, ha mondjuk a KIK tagok érdemi munka híján, tehát feleslegesen felvett fizetése helyett erre menne az a pénz.
    Jön a meleg, és az UV gazdag nyár, lehetne a városban – NEM csak a Belvárosban – felállítani párakapukat, és még olyan árnyékolt kb. 10m2-es helyeket kialakítani 100-150 méterenként, ahová biztonságosan le is lehet ülni, mert meggebed egy idős ember, mire végigmegy bármerre, az árnyék hiányában.
    Több esetben szóvá tettem, hogy a város fái közül több haldoklik a rajta levő, mintegy azon élősködő borostyán miatt. Nem biztos, hogy ez pályázati körbe tartozna, de a Kalocsára invitáltak nyilván látják, hogy nem biztos, hogy 100-as az a városvezetés, aki ennyire nem figyel a környezetére. Persze, aki fut, – mert annak nagy hagyománya van – az elszáguld az ilyen fák mellett, fülében a zenével, és nem érdekli a dolog….
    Emlékszem, hogy kardoskodott a városházi többség egy olcsóbb uszoda terve mellett, most meg még a meglevő se teljesít….ennyire nem lehet leengedni.
    Aki motorozni szeret, meg autózni, és síelni, meg rotációs kapálni, – mondjuk nem biztos hogy a földnek az állandó forgatás jót tesz – akiben az állandó diszponálási vágy van, az nyilván a haveri körnek a dunai feljesztéseket szorgalmazza, holott egy átlagos kalocsai lakos örülne , ha a munka után itt helyben pihenhetne, nem még kiutazgatni, és nézni hogyan kötnek ki mások azokra létesítményekre; és helyette élvezik az új lehetőségeket.
    Kalocsán milyenek a kilátások? Ennek biztosítása érdekében Kalocsán is lehetne egy 0.5 méter magas kilátót építeni – pályázati pénzen – hogy aki fellép rá, máris magasztosabban érezné magát, és a kilátásai messzebbre terjednének…. 😉

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk