2025.október.24 péntek
HomeKözéletZenélő utak

Zenélő utak

Egy örömhírről kell hírt adnunk: egy balesetveszélyes, nagyforgalmú, keskeny, rossz burkolatú útvonal régen várt felújításáról.

Nem, nem az 51-es főút felújítása került ismét honatyáink elé, és szavaztak meg rá a költségvetésből kemény magyar forintokat.

Most tőlünk többszáz kilométerre, a Gesztely és Szerencs közötti 18,9 kilométernyi új gyorsforgalmi út felújítása fejeződött be, melynek egy kb.fél kilométeres szakasza zenélő út lett, ami azt jelenti, hogy az út szélén az aszfaltba telepített barázdákon 80 kilométeres sebességgel végig hajtva az „Érik a szőlő, hajlik a vessző…” dallama csendül föl.

Ilyen, dán mintára készült „zenélő aszfalt” Európán belül például Franciaországban és Ausztriában is megtalálható, ezenkívül Amerikában és Japánban is készültek már hasonló utak. Itthon a 2019-ben átadott, Kaposvárra vezető 67-es út aszfaltjából is egy szakaszon a Republic ismert slágerét, a 67-es út dallamát tudják előcsalni az úton átgördülő autók.

Úgy látszik, az azóta eltelt évek igazolták a dán receptet, miszerint ez (is) kell ahhoz, hogy mi itt Magyarországon boldogabbak lehessünk, ezért arra gondoltak döntéshozóink: „nosza, építsünk meg még egy ilyen szakaszt kis hazánkban, ezen ne múljon a nép boldogsága.”

Főleg ezekben a cudar időkben, amikor nincs pénz az oktatásra, az egészségügyre, az önkormányzatok nem tudják kifizetni a fenntartott épületeik gáz- és villanyszámláit, a közvilágítást, amikor egyes helyeken a krónikus belgyógyászati osztályok, az „elfekvők” megszűnnek és helyüket fizetős szociális ellátás veszi át, valóban öröm melengetheti szívünket, hogy Európa és a tengerentúl jelentős országai sorába immár beaszfaltozódva nálunk már a második ilyen szakaszt építették meg.

Örülünk a hírnek, azonban

nekünk is van egy balesetveszélyes, nagyforgalmú, keskeny, nagyon rossz burkolatú főútvonalunk, az 51-es.

Igaz, ez is „zenélő aszfaltos”.

Csak itt már egy kicsit csavartunk a dolgon, nem a gumik csalnak elő „dallamot” az aszfaltból, hanem fordítva, ha végig megyünk rajta.

Mindezek fényében végre rájöttem a titok nyitjára, hogy miért nem megyénkben, konkrétan itt az 51-es főúton Kalocsától Bajáig került sor egy ilyen különleges fejlesztésre.

Az ELTE kutatócsoportja minden évben elkészíti Magyarország boldogságtérképét. A legfrissebb, a 2021-es kutatás azt mutatja, hogy mi itt Bács-Kiskunban egyre boldogabbak vagyunk, hazánk első három boldog megyéjéhez tartozunk.

Csak ez lehet az ok, amiért ez a fejlesztés valahogy mindig lekerül a megvalósítandó projektek listájáról.

Boldog vagyok, egészen megnyugodtam…        

-ni

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk