2025.október.16 csütörtök
HomeKözéletAdvent 2. vasárnapja "Mi új eget és új földet várunk" (2Pét...

Advent 2. vasárnapja „Mi új eget és új földet várunk” (2Pét 3,13)

Meg kell tanulnunk várakozni. Nem ilyen „kamu várakozásról” beszélek, hanem arról, hogy tanuljunk meg lenni, elfogadni és a jövő izgalommal teli ködös homályában várakozni. Nem biztos, hogy sikerülni fog a külvilág erőszakos nyomására nem odafigyelni, de megpróbálhatjuk.

Reményik Sándor versében azt olvasom, hogy keressük minden napban a csodákat.

„Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.”

A házasságunkban, a családban, a barátainkban, a munkahelyünkön, a városunkban,… Napközben, hétvégén, ébredéskor, elalvás előtt, reggel, este: mindig. Csak várjuk, figyeljünk, és hirtelen meglátjuk. Nem a mesékről, nem illúziókról, varázslatokról beszélek, ezeket a csodákat, inkább igazi “emberi pillanatoknak” nevezném. Arra gondolok, hogy ez a világ nem minden esetben egy rossz hely, sőt, sokszor lehet csodálatos is. Lehet emberibb is.

Itt van például Advent, ilyenkor valahogyan mindenki olyan „más”. Tudunk együtt ünnepelni, lenni, létezni, várakozni és tudunk együtt hinni. Hinni a várakozás erejében. Az öröm erejében.

A csoda erejében.

Így hát, amikor este meggyújtjuk a második gyertyát, akkor egy picit tegyük le az egónkat, a rosszindulatunkat, a makacsságunkat és a türelmetlenségünket, majd egy picit várjunk…

Találjuk meg szeretteink és embertársaink szemében a „csodát”.

„A karácsony, a szeretet, és az advent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky János)

Áldott várakozást az Adventben!

RELATED ARTICLES

1 COMMENT

  1. My brother recommended I might like this web site. He was entirely right. This post actually made my day. You cann at imagine simply how much time I had spent for this info! Thanks! Catherina Bjorn Terbecki

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk