Réfy Vilmos: Gondolataim

71 éves vagyok, egyéb krónikus betegségben is szenvedek -azzal kezelés alatt is állok- tehát egy igen fokozottan veszélyeztetett ember vagyok, egy fertőzés könnyen a végemet jelenthetné.

A Családom úgy vigyáz rám, mint a hímes tojásra; féltve őriznek mindentől és mindenkitől, közelemben csak a Feleségem lehet, aki viszont ellát minden földi és lelki jóval és belekényszerít a napi Érsekkerti sétába is, pedig aki engem ismer, az bizonyíthatja, hogy ez tőlem egyszerűen csoda…

A bezártság érzésem enyhítésére, egy-két alkalommal azért végig autózok a városon, vagy ki a Duna partra, emberektől távol. Hazaérve a jelenlegi helyzetem, illetve a tágabb környezetemben tapasztalt dolgok körül forognak a gondolataim. Ezeket szeretném megosztani veletek.
Az autóban egyedül ülve is nyakamon a szájmaszk, és felhúzom, ha tüsszentenem, vagy köhögnöm kell, így védve az esetleg később beülő utasaimat. Ha ketten megyünk, akkor mindkettőnk szájmaszkot visel.

Látom az embereket az utcán; lehet, köztük azokat is, akikről holnap megállapítják, hogy vírusgazda. Elvétve hordják a szájmaszkot. Látom a piaci árusokat védőfelszerelésben, de kitéve magukat azoknak a veszélyeknek, amit a velük szemben álló vevő okoz nekik, és a kirakott árunak maszk nélkül.
Látom a fitneszterem előtt csoportban álló fiatalokat, csokorban beszélgetve és dohányozva.
Látom a fodrászt, -nem mindet-, aki dolgozik.
Látom az embereket –még egészségügyi dolgozót is-, aki szájkendő nélkül megy be az élelmiszerüzletbe a korhatárra vonatkozó rendelkezésekre is fittyet hányva.
Látom, hogy nem tudják átgondoltan használni a kesztyűjüket, azt az egy pár kesztyűt hetek óta, ami egyszer használatos…
A józanabb 50% betartja az utasításokat, a többi meg tesz rá nagy ívben. Ők a veszélyeink, és sokan vannak.

Azt hiszem, hogy a fertőzések emelkedésének a lassításához nem csak hatósági intézkedések, hanem elsősorban emberi –szabálytisztelő- magatartás lenne szükséges. Hiába dumál a TV a hasunkba naponta tanácsokat, ha alapvető viselkedési normák betartására is alkalmatlanok vagyunk. Túlzásba viszik a médiák annak hangoztatását, hogy a 65 éven felüli korosztály a fokozottan veszélyeztetett, és szó nem hallatszik arról, hogy a fiatalok pl. azzal, hogy szájmaszkot nem viselnek igenis veszélyeztetett helyzetbe hozzák a környezetükben lévő fiatalt és öreget egyaránt. Még kormányszóvivői szinten is biztatják őket, hogy rajtuk könnyen átmegy a fertőzés, jóformán észre se veszik, hogy betegek voltak.

Felháborító felelőtlenség!

Ne legyen igazam, bár az olasz, francia, spanyol és német hírek is rengeteg fiatal haláláról írnak. Ha nálunk ez előfordulna –és miért nem- azt a kormányszóvivőt küldeném a halott, negyvenéves gyermekük szüleihez magyarázni, hogy ez csoda…

A kijárási korlátozások mellet folyamatosan fel kellene hívni a figyelmet arra, hogy az egyszerű szájmaszkkal embertársainkat védjük. A velünk egy légtérben tartózkodó, vagy velünk szemben álló, maszkot nem hordó személy potenciális veszély lehet a számunkra, lehet, hogy a tudta nélkül. Mindenkinek – büntetés kilátásba helyezése mellett- kötelezővé tenném a szájmaszk viselését, mindenhol a lakásán kívül. Meggyőződésem, hogy a járványügyi hatóságok ezt az intézkedést a maszkok hiánya miatt halasztgatják. A másfél méter távolság betartása a maszkos emberre vonatkozik, a maszk nélküli tüsszentése több tíz méterre lövi a mikron nagyságú nyálcseppeket, tehát egy ilyen tüsszentés egy egész autóbuszt beteríthet, vagy egy zöldséges pultot, vagy egy kenyeres polcot…

Az önkormányzat is elkésett -számos intézkedése mellett- a lakosság szájmaszkkal való ellátásában, illetve a figyelemfelhívásban a használata fontosságáról.

Másik nagy dilemmám a kesztyű és annak használata. Ez szintén egyszer használatos védőeszköz, igen nehéz fertőtleníteni és újra használhatóvá tenni. De a legfőbb probléma, hogy egy kesztyűt hogyan lehet helyesen használni; hogy kell viselkedni a kesztyűs embernek az üzletben, aki már a kosara tolásával elintézte a kesztyűje külső felületét.

Mit kell tennie, ha ezzel a kesztyűvel kellene a csomagolatlan zöldárut bezacskóznia? Hogy vegye elő a pénzét kesztyűvel a pénztárcából? Hogy fogja meg a steril bankkártyáját a kívülről már esetleg fertőző kesztyűvel? Hogy vegye el a pultról a péksüteményt, és hogy zacskózza azt be? Hogyan tegye az autójába? Mivel vegye ki a pénzét a bevásárló kocsiból és az hová tegye? Mivel fogja meg az slusszkulcsát? Ezerszer hallom szajkózni a médiában ugyanazokat, a most már közhelynek számító figyelmeztetéseket, de soha nem láttam még egy filmet -Magyarország kormánya támogatásával- gyakorlati bemutatóval arról, hogy hogyan kell használni és kezelni az egyszer használatos védőeszközeinket és mit tehetünk vele az „egyszer használat” után.

Ha ezeket komolyan venné a kormány, és végre biztosítana a végrehajtáshoz minden feltételt, hatásosabb lenne a védekezés. Nagyvárosok, mint pl. Szombathely, Zalaegerszeg már osztják a szabványos sebészi maszkokat minden lakosuknak. Remélhetőleg előbb-utóbb Kalocsa városának is sikerül hozzájutni a kb. 15000 szabványos maszkhoz, mert ha arra várunk, hogy a Dózsás tanulók és tanáraik megfeszített munkával, éjjel nappal varrva –köszönjük nekik!- elkészítsenek ennyi maszkot, addigra lehet, hogy lecseng a járvány, vagy emiatt nem lesz még vége.

Addig is számtalan civil szervezet és magánszemély ajánlja az elkészített maszkjait. Ne kelljen kérni, hogy éljetek vele, akinek még nincs.

Lehet, hogy az én hibám,vagy félelmem szüli, de már ellenségnek tekintem a velem szemben közeledő, maszk nélküli embertársamat.