Ha hihetünk a legendának, egy római pap, Szent Valentin, aki börtönben raboskodott, összebarátkozott a börtönőr vak lányával és a hite erejével imáival csodás módon visszaadta a látását. A kivégzése előtti búcsúüzenetét írta így alá: „a Te Valentinodtól”. Az, hogy miért került börtönbe, azt is többféleképpen jegyzik a legendák, egyik ilyen, hogy a szerelemeseket keresztény szokás szerint megeskette, közöttük a katonákat is, akiknek a császár parancsa szerint nem lett volna szabad házasodniuk, és kertje virágaival ajándékozta meg az egybekelteket. A császári rendeletet megszegő papot kivégezték. Gelasius pápa 496-ban elrendelte, hogy az addigi pogány Lupercalia (Lupercus pásztoristen napja, amikor „szerelmi sorshúzással” boronáltak egymáshoz párokat) ünnep „keresztényesítése” jegyében február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek.
A legenda nem merült feledésbe, Szent Valentin a szerelmesek, jegyesek, fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban a 14. századtól. Eleinte csak üdvözlőkártyákat küldtek egymásnak a szerelmesek ezen a napon, aztán verseket és virágot. Ez az angolszász szokás tengerentúli kanyarral indult el európahódító útjára. Egyes vélekedések szerint az angol kivándorlók vitték el a szokást Amerikába, hogy aztán az amerikai katonák visszahozzák, és a második világháború alatt elterjesszék Európában. 1950-ben Németországban, Nürnbergben megrendezték az első Valentin-napi bált, ott ettől az eseménytől datálódik a Valentin-nap ünneplése, persze a virágtermesztők és az édességipar élénk közreműködésével. Magyarországon 1990 óta ünneplik hivatalosan, a Magyar Virágkötők Szakmai Egyesülete, élén Guba Ági mester virágkötővel vezette be hazánkban a Valentin-napot, a virágkultúra népszerűsítésének szándékával, s hogy megszépítsék a tavaszvárás napjait.
Innen indult, aztán ahogy lenni szokott, a jó üzlet, az „ezenanaponmindentellehetadni” filozófiája hajójára egyre többen felszálltak. A Valentin-nap hetét elözönlik a vörösrózsás-szívecskés törülközők, bögrék, párnák, plüssök, pólók, lufik, kulcstartók, bonbonok, ágyneműk, s a leglehetetlenebb műanyag giccsek. Esetleg a kreatívabbaknál szóba jöhetnek a saját készítésű szív alakú muffinok, vagy a reggelire szív formában sütött tükörtojások. A tehetősebbeknél szív alakú dobozokban szív alakú gyűrűk, szív alakú borítékban welnesshétvégék, vagy akár egy utazás egy egzotikus szigetre. Ezen a napon még az autók is szív alakú füstöt eregetnek…
Ne fanyalogjunk, jó, hogy van egy Valentin-napunk is. Kellenek ünnepek, amikor a hétköznapok szürkeségében minden egy kicsit szebb, amikor meglepjük a kedvest valamivel, hogy szebbé tegyük a napját, amikor már a tavasz ígérete is lassan ott a levegőben. S hogy milyen lesz a Te Valentinod, zajos, kötelező ajándékozásról, csöpögő romantikáról szóló, magamutogató, a közösségi oldalakon posztolt esemény, vagy egy szál virággal, kis aprósággal, egymásnak odafigyelést, gyengédséget, igazi érzelmeket adó bensőséges nap, csak tőled függ.
Hát, Enikő, jó dolog, hogy megírtad ezt. Én is már évek óta ugatom a faceprofilomon. A suliban pedig már a 90-es évektől tanítottam, csináltunk is képeslapokat. Angol nyelvű memo is lett belőle. Örülök neki.