2025.október.16 csütörtök
HomeKözéletSürgető szükségeink

Sürgető szükségeink

Végre kisütött a nap, a végeláthatatlannak tűnő szürke időszak után. Elképzeltem, ahogy felpezsdül az élet, szárnyra kapnak a különböző népi megfigyelések a várható termést illetően. Szárnyra-lábra-kerékre kapnak a lakásból végre kimozduló helybéli sétálók, és hamarosan begördülnek a városba látogatókat tartalmazó buszok. Megtelnek a játszóterek, csicseregnek a madarak, akik a madárdal mellett egyebet is kibocsátanak, esetleg a fejünkre, hát istenem, a biológiai szükséglet, ugyebár.

Hát, igen, ilyenek nekünk is vannak, ám ha minket szólít a természet, részünkről a röptében elpottyantás nem megoldható…

Érsekkert, séta, andalgás, vagy játszótér a gyerekkel – az ám, de hová menjünk egy kedves hétköznapon, ha (annyira tetszik a kifejezés!) könnyíteni szeretnénk magunkon?

Kubikus park: gyönyörködés a pecásokban (akik szintén…?), üldögélés, játék a gyerekkel, unokával – ugyan, mit tehet az, aki sürgető szükségét érzi a megkönnyebbülésnek?

Csilás park: szebbnél szebb buszok ki tudja, milyen távolságról érkezve, amelyek – főleg Meszesen kiköt 1-2-3 hajó – talán száznál is több kirándulót bocsátanak ki, akik szintén kibocsátanának ezt-azt a hosszú út után, de akik a parkolót építették, csak Kalocsa szívére gondoltak, lentebbi testrészekre már nem.

A belvárosban sétálók maximum beülhetnek egy-egy vendéglátóhelyre, ha akarnak fogyasztani, ha nem, mert különben… Lásd feljebb. Nyilvános illemhely ugyanis nincs.

Információs pont? Na, ne, az nem erre való.

Nem tudom, a Szentháromság tér környékén felmerül-e mostanában a fenti probléma? Valaha a régi szép időkben, amikor oda összpontosult a turistaforgalom, megkapta az utas a felvilágosítást: mehet pisilni a főiskolára. Talán még örült is, hogy ilyen előkelő helyen szabadulhat meg kínzó késztetésétől. Ha szerencséje volt, a turkáló is odatelepült a földszinti folyosóra, és akár nadrágot is vehetett, aki késve talált be a mellékhelyiségbe.

Szóval, vehető viccre a helyzet, de aki nyargalt már fel-alá, mert egyre jobban jelentkezett nála a működésünkkel szorosan összefüggő késztetés, az megérti: az is sürgető szükséglet, hogy gondoskodjunk erről az alapvető igényről. Akár helyi lakosról, akár turistáról legyen szó.

RELATED ARTICLES

2 COMMENTS

  1. a fentebb betett link szerinti formatervezett wc-k és kasznik olyan helyen illeszthetők be észrevehetetlen, ahol van takaró zöld felület, körbevevő fás rész; de Kalocsa belvárosában és terein erre nincs hely sem, esetleg a mellékutcákban férne el 1-1 példány, körbe véve a front felületet.
    Mert furcsa is lenne egy csoportosulás ennek környékén – várva a bejutásra – az erre nem is alkalmas frekventált területeken.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments

Zoltán Szarka on TEIT, ŐK OTT ÉRTEKEZTEK
Molnár Péter on ÖSSZETÖRT A PORCELÁN!
Vargacz Tamásné on Közmeghallgatás Kalocsán
Üsztöke László on Tervek és tények Kalocsán II.
Dargay Lajosné on Egy tüntetés után
Marsovszy László on Egy tüntetés után
Dargay Lajosné on Ezzel leszünk élhető város?
Perity Márta on Térhatás
Vargacz Tünde Mária on Rezsicsökkentett kultúra
dargay márta on Moderátorképzés Kalocsán
Szarka Zoltán on Megmaradnak a gesztenyefák!
Szepesi Magdolna on Az Ő-szinténről őszintén
Szarka Zoltán on A nép szüli a diktátorokat!
Szarka Zoltán on Merre visz az út? 1.
Asztrik szelleme on Merre visz az út? 1.
Szarka Zoltán on Meddig fokozható?
Szarka Zoltán on Itt valaki nem mond igazat
Dargay Márta on Városgazdák Kalocsán
Szarka Zoltán on 2021. március 15.
Szarka Zoltán on Miénk itt a tér
Szarka Zoltán on „Ne féljetek!”
nextmayor on Fátlanság
Szarka Zoltán on Fátlanság
Szarka Zoltán on Trianon, egy kicsit másképp
Márta Dargay on Vasárnap gyermeknap
Szarka Zoltán on Mert emberből vagyunk
Márta Dargay on A színe meg a fonákja
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Benyada Jenő on Réfy Vilmos: Gondolataim
Gottschall Péterné on Réfy Vilmos: Gondolataim
Márta Dargay on Réfy Vilmos: Gondolataim
Kovács János on Otthon, édes otthon…
Márta Dargay on Furcsa, csendes ünnep
Réfy Vilmos György on Egy elmaradt fesztivál margójára
Márta Dargay on A Te Valentinod
Zoltán Szarka on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on Sürgető szükségeink
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on A sofőr… vajon ittas volt?
Réfy Vilmos György on Képviselők vagyonnyilatkozatai 2019.
Márta Dargay on Lezárult, de nincs vége!
Szűcs Csaba on Legyen, vagy ne legyen?
Ocskó Vendel on Legyen, vagy ne legyen?
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on Ördögi paradicsom
Réfy Vilmos György on „Össze kéne szedni a szilvát!”
Réfy Vilmos György on Elektromos autózás 2. rész
Gerencsér-SzegezdiGabi on Múlt, jelen, jövő a Schöffer Múzeumban
Réfy Vilmos György on Király Róbert „új” pályán
Török István on Elektromos autózás 2. rész
Réfy Vilmos on Karácsonyi „ének”
Király Róbert on Karácsonyi „ének”
Kvalla Gábor on Karácsonyi „ének”
Bolváriné Gärtner Anikó on Király Róbert „új” pályán
Oriza Triznyák on L-Kallódó november
Szűcs Csaba on Bemutatkozunk
Miklós Balázs on L-Kallódó november
Vörös András on Bemutatkozunk